Az 1982. évi oglala tábort közös akarattal a hadijáták idejétől eltérő időszakban kívántuk megtartani. Ezért szükség volt a többi csapattal történő egyeztetéssel, ami a fővárosban meg is történt. Magunkra maradtunk! Hozzá kellett fogni az új út programjainak egyeztetésébe és alapos kimunkálásába. Mivel új útról szólt a dolog, nem igazán volt tapasztalatunk ezen a téren. Az tény volt, hogy a dunai csapat jól érzi magát a saját táborában, tehát működik a dolog a háború nélkül is. Az egész indián hobbista világ bizonyíték erre, - gondoltuk.
A felkészülésünk nem volt kevésbé lázas, mint amikor haditáboroztunk! Ha lehet még intenzívebben készültek az új ruhadarabok és mellette szövögettük a programok megtervezését. Előkerültek a könyvek és egyéb szakirodalmak, amelyekből pontosíthattuk a dalokat és a táncokat. Sokat énekeltünk együtt és egyre jobbak és pontosabbak lettek a dalaink. Nagyon élveztük ezeket a városi együtléteket. Ilyenkor rendszeresen valaki előállt valami előre mutató újdonsággal. Gyorsan telt az idő és ezért hamar elérkezett a tábor ideje, amit már alig vártunk.
Miután a kő tipik között sikerült megállapodni egy olyan időpontról, ami nem zavarja a hadijátékot, szép rendben megérkeztünk a Nagy Tisztásra és lendületes táborállításba fogtunk. Az idö kedvezett és vidám hangulatban gomba mód álltak fel a tábot sátrai. A férfiak ebben foglalatoskodtak, asszonyink fát gyüjtöttek és a már elkészült tipiket vették birtokba és tették lakájossá, otthonossá. Jó volt hallani a dudoló hangokat, kedves vicceket és az ezeket kisérő nevetéseket. Mindenütt készült a tipikben saját tűzgödör de természetesen a központi volt a fontosabb. Nem az a nép voltunk, aki a sátraikban visszavonult esténként, hanem mivel jól éreztünk magunkat egymás társaságában, az esti közös tábortűz fontos helyet töltött be az életünkben. Sajátos helyet töltött be az életünkben ezek az esti közös éneklések, történetek mesélése és beszélgetések. Hangos jókedv uralkodott a tűz körül, sokszor hanalig együtt volt a törzs a központi tűz körül.
A jókedvet - mi tagadás- elősegítette a sok sör és sok esetben a rum is,de ez nem öltött olyan méretet ami az indiánt veszélyeztette volna. Részeg sosem volt a csapatban és azért az asszonyaink a teaívást részesítették inkább előnybe. A tényekhez ez is hozzátartozott, ezért ezt is meg kellett írnom. Talán az hozta magával a tüzes víz nagyobb mértékben való jelenlétét a táborban, hogy nem zavarta a törzset a hadijáték kényszerü fegyelme. Szép látvány volt a törzs a mindenkor díszruhát viselő nép és a jókedv a sátraink között.
Az egész oglala év a jókedv jegyében telt el és minden előre eltervezett programunkat végre is hajtottunk. A természet is kegyes volt hozzánk és sem a hőség, sem a sok csapadék nem hátráltatott bennünket. Ezért azután sokat táncolhattunk és énekelhettünk és a szertartásokra is jutott idő bőven. Az izasztó kunyhó is elkészült a táborállítással egy időben és örömmel használhattuk. Mivel senki és semmi nem akadányozott minket, minden dolgunkat akadály nélkül végre tudtuk hajtani. Annak sem volt semmi akadálya, hogy kiránduljunk egy alkalommal Csehbányára és Bakonybélbe is lesétáltunk. Mindend a két esetben örömmel fogadtak bennünket és az erdészhez, Laci bátyánknál is tiszteletünket tettük nem annyira szokásból, hanem szeretetből inkább. Most a lovakat nem hoztuk el de nem is hiányoztak az állatok a táborból. Ez nem is volt betervezve az idei oglala programba. Csehbányán is tovább mélyültek a jó kapcsolataink. Megnéztük a tavakat és fürdés is volt a programban. Több háznál is megvendégeltek bennünket és csak nehezen engedtek utunkra.
A táborba érkezve már sötét este lévén, felszítottuk a központi tüzet és elkezdődött a végnélküli indián dalok éneklése. Mindenkinek ízzott a szíve ahogy belefeletkeztünk az ősi dalok éneklésébe. Elmondhatatlan élmény volt, ahogy a hegyek visszaverték a dalainkat. A pattógó tüz fénye és az árnyak tovább fokozták és teljessé is tették az élményt. Mindenki belefeletkezve ebbe a varázsba teljes odaadással áldozott a pillanatnak. Nem lehetett szavakba foglalni a hangulatot amit éreztünk. Hálásan gondoltunk egymásra, hogy ennek a csapatnak tagjai lehettünk és egymással oszthattuk meg ezeket a felemelő és csodálatos pillanatokat.
Naponta beszéltük meg az aktuális napi tennivalókat. Az esti tábortüzeket viszont nem kellett megbeszélni, nem tekintettük külön programnak.Teljesen természetes volt, hogy az estéket ily módon töltjük, senkinek sem jutott az eszébe,hogy távol maradjon az énekléstől és a fesztelen beszélgetésből. Ezeken nem kellett senkinek azon erőlködnie, hogy a " bakonyi unalmas " nyelvezet miatt nem mondhatta el amit szeretett volna közölni a többiekkel.Mint erről a nyelvezetről már írtam most csak annyit,hogy ez a magyar nyelv szépsége miatt honosodott meg a Winnetou könyvek alapján és a Bakonyban tovább élte életét. Külföldön csak nagy nehézségek árán tudtam megértetni ennek mibenlétét és varázsát! A mostani körülményeink nem kényszerítettek erre, de bárki használhatta, ha kedve úgy tartotta. Annyi időt azért a hitelesség kedvéért rá kell szánnom a dologra, hogy leírjam eme beszédforma magában hordoz némi humor elemet azok számára akik rendelkeznek ezzel a karizmával. Az első ilyen " szentség törést " talán a Szarvas Pista követte el, amikor a hunkpapa varázsló barátomat Lóci néven titulálta. Ez először nagy megdöbbenést válott ki, de szinte pillanatok alatt felszinre törtek a viccek és kialakult a " bakonyi unalmas vicc nyelvezet " és tért is nyert hónapok alatt. A kevésbé rugalmasak a mai napig morognak azon, hogy miért nem lett megtiltva a viccelődés ezen az " indián " nyelvezeten. Talán azért mert az élő indiánhoz semmi köze nics a valóságban. Azt azonban meg kell állapítani, hogy hatalmas varázsa van. A hunkpapa főnök és játékalapító Füst A Szemében mestere volt ennek a nyelvezetnek és el kell ismerni, hogy öröm volt hallani a beszédeit. Mással vissza nem adható hangulata volt annak amikor megszólalt egy tanácskozáson, vagy egy esti tűz körül. Bátran mondhatom, hogy mindenki élvezte azt, amikor Füst beszélni kezdett, jó magamat is beleértve. Ahogy a játékot kitalálta másik három barátjával, úgy a szónoklás művészete is hozzá köthető, valószínüleg örökre. A szakirodalomban lehet olvasni indián beszédeket és akit bővebben megértheti azt, hogy miről is beszélek.
Egy nem teljes idézet azért ide kell, hogy kerüljön azon nyájas olvasó kedvéért aki nem vett részt a játékunkban sosem, ám érdeklődéssel olvassa a történelmet. Spotted Tail brule főnök mondta a következőket :
" Ez a háború nem itt kezdődött a mi földünkön, ezt a háborút a Nagy Fehér Atya gyermekei hozták ránk , ide jöttek és elvették a földünket, nem fizettek, és sok gonoszságot műveltek. Nagy Fehér Atya és gyermekei a hibásak balsorsunkban.... Sohasem kívántunk mást, mint hogy békében élhessünk földünkön, azt cselekedve, ami népünk üdvére válik. A Nagy Fehér Atya azonban katonákkal szállta meg e földet, a katonák pedig a vesztünket akarják......"
Talán kítűnik, hogy nem Winnetou stílusban beszél . Teljesen természetes módon közölte gondolatait és nem sok helyen használ szóképeket.
Az időjárás kegyes volt az egész tábor alatt és megcselekedtünk minden olyan dolgot, amit megbeszéltünk és tervbe volt véve. Szomorúan vettük tudomásul, hogy gyorsan közeleg a táborbontás ideje és haza kell utaznunk a hétköznapjaikba. Mindig fájó érzések kerítették a hatalmunba a törzs minden tagját és ez most még komiszabban jelentkezett, mint máskor. Talán azért, mert egy új utat próbáltunk ki és egyöntetűen az volt a vélemény, hogy jól sikerül a főpróba! Az idei tábor jellegében a táncokról szólt és levezetésnek néhány kirándulást iktattunk a programba. Az esti éneklésekben is sokat fajlődtünk és egyre hitelesebben szóltak a dalaink. Az oglala törzs minden tagja szép élményekkel gazdagon térhetett haza az idei táborból.
Az utólsó esti tábortűznél megbeszéltük vázlatosan a jövő terveit is. A részletek kimunkálása ahogy ez lenni szokott, a téli hónapok időtöltése lesz. A jövő évben a szertartások lesznek hangsúlyosabbak. Ez minden bizonnya nehezebb feladat, mert sok száraz néprajzi ismeret begyűtésével jár. Azután a kivitelezés is alapos munkát igényel. Azt tudtuk, hogy a Kit Fox, vagy ha úgy tetszik Róka Társaság dolgaiban már kipróbáltuk magunkat, de azon is volt még mit finomítani és pontosítani. Ez jó alapnak tünt és szükség volt több hasonlóra. Ezekről folyt a beszélgetésünk a búcsú esten, majd egy dal éneklésével folytatódott. Vidáman lobogott a tűz és jó aláfestés adott az erdőből visszaverődő énekünknek. Késő éjszakába nyúlt ez az este is, valahogy senkinek nem volt kedve elsőnek elmenni a tipijébe és nyugovóra térni.
A másnapi táborbontás helyett felsorolnám az oglala törzs névsorát az asszonyinkkal kezdve úgy mint Ölyvecske, Tűzcsináló, Madárkarom és a fotós asszonya, Vörös Hajdísz, Mezőben Álló, Hold a Sátrában, Magányos Ember, Medve, Farkas, Sok Ing.
A szomorú tipik nélküli Nagy Tisztásról a vadleshez vállon és kézben hordtuk a csomagjainkat, majd a szórt úton legördültünk a bakonybéli centrumba. Ki-ki elbúcsúzott az ottani ismerősétől és végül elindultak autóink a hosszú hazafelé tartó úton.
_________________________________________________________________________________________
